Egészen gyermekkorunktól ott él bennünk ez az érzés, nagyon megfoghatatlan, de mégis ott buzog már az apró gyemekben is, aki várja a Mikulás reggelét, mert reméli, hogy jó gyerek volt és elnyerheti a jutalmát. Talán emiatt olyan fontos felnőtt korban is a remény érzésének megőrzése.
A remény érzése többféle hatással lehet ránk. Egyrészt jó esetben egy belső motiváció lesz, és előre visz minket, mert jobban tudunk fókuszálni a jelen eseményeire. Kevésbé szerencsés esetben csak a jószerencsére hagyatkozunk és nem látjuk be, hogy a jövő eseményeit a jelen cselekedeteivel határozzuk meg.
A jóga természetében a jövőbe irányuló vágyakozás kötést hoz létre (rága – ragaszkodás) és egyre távolabb helyez minket a vágyunk tárgyától.Tudjuk, kissé visszásnak tűnhet, de gondoljuk át más szemszögből.
Amikor a múlt cselekedeteivel foglalkozunk és folyamatosan pörgetjük magunkban a kérdéseket, a miérteket, akkor egyre mélyebbre süllyedünk lelkünk bugyraiban és nem tudunk figyelni a jelen eseményeire. Maguktól történnek körülöttünk a dolgok, nem vagyunk tudatosak, nem irányítjuk az eseményeket, nem lesznek sikeresek az eredményeink, és sajnos a leggyakoribb esetben a sok negatív érzés depressziós állapotot hozhat létre. Amikor a figyelmünkkel a jövőben vagyunk, reménykedünk és ábrándozunk, akkor sincs a tudatunk a jelenben, akkor sem tudjuk irányítani a körülöttünk lévő eseményeket. A remény csodálatos és szent dolog, ha a jelenben tudod tartani.
Mit használj ehhez? Belső megerősítő mondatot, Szankalpát.
Fogalmazd meg pozitív jelenidejű (tagadószót nem használva) egyszerű mondatban azt, amit szeretnél, amire vágysz, amit remélsz. Helyezd el saját személyeddel ebben a mondatban és azt ismételd el reggel és este háromszor. Ez legyen az első és az utolsó gondolatod a napod folyamán. Egészségben élek. Boldogság vesz körül. Szeretetre méltó vagyok.
Találd meg a saját szankalpádat, gyújts egy gyertyát és fókuszálj a jelenedre.
Namaste
Orsy
