Illúzió, hiszen mindenkinek más és más a saját valósága, amit valóságosnak lát, él meg, hisz. Az egyik ember saját belső érzései mentén éli meg az életét, ezáltal a valóságát, a másik pedig egy teljesen másik síkon éli meg akár ugyanazt, számukra mégis két teljesen eltérő valóságkép keletkezik. De mindkettő igaz, hiszen az ő rendszerükben az a valóság, ahhoz ragaszkodnak.
Kinek van joga eldönteni, hogy kié az igazabb?!
Tapasztalnak materiális ingereket, mégsem ugyanúgy fogadják be. Hiszen van, hogy bizonyos dolgokat észre sem veszel magad körül, mert a valóságodnak nem a részei, nem engeded be. Melletted vannak, de nem teszed valóságossá, így meg sem látod. Van egy rendszer, aminek a részéből bármit választhatsz. Mint egy nagy szupermarket, amiben minden egy helyen van, te meg leveszed a polcról amire éppen szükséged vagy, vagy meg akarod kapni. Minden körülöttünk van, mégis egy-egy dolgot választunk csupán, amit meg akarunk tapasztalni. Amit valósággá akarunk teremteni. Boldogságot akarunk, megteremtjük, elképzeljük, beképzeljük. Szerelmet akarunk, hiszünk benne, megéljük, még viszonzatlanul is. Szenvedést akarunk, sajnálatot akarunk, megéljük és megszerezzük. Háborút akarunk, teremtünk. Vitát akarunk, csinálunk. DE. Békét akarunk…sokkal nehezebb…mintha lenne egy dolog a boltban, ami a legfelső polcon van és elérni már sokkal nehezebb mint a többit. Nézzük a polcot, látjuk a Békét, akarjuk a békét, belül, hogy valóság is legyen…Aztán rájövünk, hogy mennyivel nagyobb a többinél..igazából nem is biztos, hogyha le tudjuk venni a polcról befér a kocsinkba..Nézed a kocsit, látod, hogy nem lesz ez így jó. Valamit ki kell venni, De mit?
MINDENT…és amikor kiveszünk mindent és „csak” a Béke marad, rájövünk, hogy a kocsi már Tele van. A valóságunk teljes, mert mindenünk megvan és már nem kell semmi sem. A valóság egy Illúzió..egy szupermarket. Nézz bele a szívedbe és pakolj ki mindent, hogy a legfontosabb végre valósággá válhasson…
