Amikor valaki elindul a jóga ösvényén, akarva akaratlanul is találkozni fog különböző szemléletekkel. Közöttük van olyan, ami az étkezésre is kitér. Az én történetem picit máshogy alakult, párhuzamosan ugyan a mozgással, de kevésbé tudatosan történt mint sokaknál.
Már egy ideje jógáztam és éreztem, hogy a szervezetem nincsen teljesen egyensúlyban. Egy jóbarátom azt tanácsolta, hogy mielőtt ételt választok figyeljek. Figyeljek a belső érzéseimre. Gondoljam át, hogyha valamit választanék, utána hogyan érezném magam? Végülis nem újdonságokat terveztem enni, hanem valami „szokásosat”. Megálltam és figyeltem. Így tettem minden nap ezt követően, minden étkezésnél. Igyekeztem a tudatosságot beemelni az étkezésembe. Olyan dolgokat választottam, ami után még éber és friss tudtam maradni. Ami után nem éreztem teljes lehúzást és elnehezülést. Ami úgy éreztem jól fog esni, nem az ízlelésemnek, hanem a teljes szervezetemnek.
Ahogy eltelt pár hét, egyszer csak belém hasított a tudat, ahogy éppen a kislányomnak sütöttem csirkét – magamnak meg zöldséget -, hogy igazából már 4 hete nem ettem húst vagy húskészítményt. Semmit. De nem hiányzott.
Hogyan tovább?
Felmerült a kérdés bennem, hogy akkor most ez így marad? Tisztább lett a bőröm, elmúltak a súlyingadozás problémáim, nem voltam beteg sem. Közben elbúcsúztam az állati termékek zömétől, köztük a tejtermékektől is, legalábbis 99%-ban. Ezek is mind- mind egy „teszt” időszak eredményeképp történtek.
Mivel akkoriban kezdtem el jógázni is, és a jóga szellemiségével is foglalkozni, nem maradt észrevétlen számomra, hogy a jóga, az igazi jógi és jógini „nem árt”. Sem szóval, sem tettel, sem gondolattal, sem közvetlenül és sem közvetve. De magának sem!
AHIMSA
Nem ártás. Erőszaknélküliség. Kísérletet tenni minden élőlény szabadságának a legmesszemenőkig való tiszteletbentartására.
Ez a Jóga 8 fokának első lépcsőfoka. Sőt annak is az első követendő feladata. Úgy tartják, hogy a jóga 8 fokát egyesével kell megmászni. Mint egyfajta „szamárlétrát”. Nem véletlenül van ez így. Idő kell, hogy igaz és őszinte legyen az a lépés. Máshogy nem fog menni, mert valahol elakadsz, megbotlasz és lehet mélyebbre esel vissza, mint ahonnan indultál.
Úgyhogy gyakoroltam. Gyakoroltam főzni úgy, hogy az ahimsá a lehető legjobban érvényesülhessen abban, amit megeszek. Hiszen „az vagy, amit megeszel”.
Reakció a családban
Amikor jeleztem a családom felé érzésemet ezzel kapcsolatban, nagyon szerencsésnek éreztem magam. Nagyon jó érzés volt, hogy nyitottan állnak hozzám, annak ellenére, hogy nem ehhez voltak hozzászokva. Gyerekkoromban én ettem meg a húst még a testvérem tányérjáról is, ő pedig a főzeléket az enyémről. Dehát változunk. Mindannyian. Ki-ki saját léptéke szerint. Ez is ahimsa. Tiszteletben tartani azt, hogyha valaki még nem kész erre, vagy egyáltalán ennek figyelembevételére. Mert nem érzi, hiszi azt, amit én érzek. Számomra az „ahimsa megoldja”, hogy találjak mindig valamit amit tudok enni, akkor is, hogyha nem készültek egyedileg az én igényemre. Bár nekem ez nem igényem, inkább életmódom.
De ami mégfontosabb, hogy ennek ellenére megeszem a nagyi sütijét vagy a tojásos, esetleg pörköltszaftos nokedlit is, amit tiszta szívvel készített nekem, mert ő már mindig úgy fog emlékezni rám, hogy nekem az a kedvencem. És nem is értené igazán miért változott meg ilyen nagyon ez a világ. Így marad a szaft hús helyett, és a Szeretet.
Mert számomra a „nem ártás” szívből jön…
Próbáld ki! Légy figyelmes, és amiben csak lehet erőszaknélküli. Egy napra, egy hétre, hónapra, vagy egy életre.
Namaste
Orsy
